Fabala
Hozzászólások száma : 1
Join date : 2014. Jan. 23.
Tartózkodási hely : Evhina, mindenhol :)
 | Tárgy: Fabala Ray  Pént. Jan. 24, 2014 8:49 pm | |
|  Fabala Veronica Ray
16. 10 .Sellő. Karen Gillan
ÉRDEKLŐDÉSI KÖR: vers írás, könyvek, Evhina felfedezése, rajzolás, festés
KÜLSŐ: Hosszú egyenes vörös hajam van, természetes. Gyakran fogom össze - nem szeretem ha a szemembe lóg. Nagy barnás zöldes szemem van, hosszú szempillákkal.Turcsi orromat nem tudom mihez hasonlítani... Nagy szám van, de nem szoktam erős piros rúzst használni. Ha sminkelem magam akkor is csak is szájfényt, illetve szemceruzát szoktam használni. Az arcom ovális, a bőröm fehér és halovány, olyan porcelánféle. Magas vagyok 170-cm, de hiába, még így is gyakran hordok magas sarkút. Szép csípőm, hosszú lábam van. De ezekkel nem szeretek kérkedni, nem szoktam túlságosan kihangsúlyozni őket. Vékony vagyok, és ezt furcsállom is, hisz annyit tudok enni!
Nem szeretek kihívóan, közönségesen öltözni, az egyszerű csőgatya és a földszínű pulcsikat kedvelem. Nyáron persze, ezeket lecserélem a lenge ruhadarabokra; egybe ruhák, sortok a kedvenceim.Szeretem kifesteni a körmeimet, már-már szenvedélyemé vállt. Általában sál van a nyakamon, hogy el rejtse a vágást, ami miatt megsérült a gégém. Ezért a hangom sokkal halkabb, rekedtebb és ha egy ideig rendesen hangosan beszélek akkor, később csak suttogva tudok beszélni.
JELLEM: Nem hiszem, hogy olyan érdekes lennék, tudomásom szerint nem vagyok az a feledhetetlen bűbájos személyiség. Nem szeretek másokkal barátkozni, azt hiszem magányos farkas vagyok. Nehezen bízom meg az emberekbe, de ha valaki igazán ismerem engem, akkor meg nyílok előtte. Középpontba sem szeretek lenni, zavarna ha rám állandó figyelnélek. Csendes vagyok, többen mondják, és legtöbb időmet az írásnak szentelem. Ilyenkor úgy érzem végre kibontakozhatók, a versek a társaim... És pont emiatt nem mindenki tart normálisnak. De miért baj az, ha más vagyok mint a többiek?
...múltam, jelenem Egy olyan sikítás tört ki anyámból, amely leírhatatlanul félelmetes, feledhetetlen volt. De ezzel most senki sem törődött, hisz mindenki szokott sikítani, ha szül. De nem ez volt a legrosszabb.
Ahogy kibújtam anyám pocakjából, szinte azonnal leállt anyám szíve, és én hangosan sírtam föl. Nem emlékszem semmire, de egy dolog örökre bennem maradt; anyám élettelen arca, ahol az utolsó élő dolog akart eltűnni: egy könnycsepp.
Sohasem ismerhettem meg, de azt mondják, gyönyörű nő volt. És nem csak azért mert szirén volt, hanem volt benne egy természetesség, egy kis huncutsággal, boldogsággal keverve, ami mindenkit elkápráztatott. Azt is említik, hogy mennyire hasonlítok rá, ezért is kaptam meg az ő nevét: Fabala. Elvileg Veronica vagyok, de amikor megkérdezték apámat mi a nevem, csak ezt tudta mondani: Fabala.
Így lettem Fabala Veronica Ray, az örök kakukk tojás. Sosem senki sem szeretett igazán úgy, mint kéne, mert legtöbben anyám szerénységét, arcát látták meg bennem. Ráadásul én örököltem anyám különlegességét, azt hogy szirén vagyok, ami még jobban megerősítette a többiekbe másságomat. 1998. áprilisába születtem, Írországba. Apám Solomon Ray varázsló volt, és bátyáim is azok voltak. Akkoriban a legidősebb testvérem Adam akkoriban lehetett 10, és Haymitch pedig 8 éves. Amikor anyám meghalt, apám nem tudott vissza költözni a világunkba Evhinába. És amúgy is, itt egy kis faluba laktunk, egy szép óriási házba, és a hideg Ír part rögtön a kertünkbe volt. Magán tanuló voltam, hisz az emberek között nem tudtam élni, mert óránként a vízbe kellett mennem.Viszont bátyáim eleinte a halandó sulikba, majd egy kollégiumba Evhinába mentek tanulni. Én egyedül maradtam apámmal, aki nem igazán szeretett, túlságosan anyámat látta bennem.
Az életemet a tenger felfedezése, és a versek töltötték ki. 10 évesen irtam meg az első versemet, a Hajó-t amit szent ereklye ként őriztem. Délelőttönként a parton tanultam, verseket írtam, majd délután a vizébe úsztam. Este felé, mikor megjött apám a munkájából, haza mentem és megvacsoráztam, majd újra a parton töltöttem az éjszakát. Ez így ment évekig.
Egyszer tavaszkor, mikor betöltöttem a évemet, apukám kijelentette, hogy elvisz Evhinába, hogy tanuljak. Örömmel készültem az útra, izgatottan pakoltam össze. Egyik délután, mikor nagy messze úsztam az otthonomtól, teljesen új vizeket ismertem meg. Nem figyeltem oda, hogy egy hajóbárka alatt vagyok, és a hálóba akadtam. Kihúztak, és szörnyülködve néztek rám. Férfiak voltak, vad népség, és nem akartak megmutatni senkinek, hanem ott azonnal végezni akartak velem. Megszáradtam már, és vissza változtam emberré, könyörögni kezdtem, hogy hagyjanak békén, de mivel teljesen fogságba voltam, nem nagyon tudtam csinálni semmit. Előhúztak egy kést, és elvágták a torkomat, majd egy újabb támadásra készültek. Azonban valami furcsa történt: a víz sebesebb volt, a hajó csak úgy hánykolódott, én és vihar támadt. Ez volt az első amikor használtam a képességem, az időjárást manipuláltam. Az eső úgy esett, mint ha hordóval öntötték volna, majd villámlani is kezdett. Fölálltam, és a kezemet irányítva egy hatalmas hullámot irányítottam neki a hajónak. Én beleestem a vízbe, és valahogy vissza úsztam. Kisodrottam a partra, és az utolsó emlékem az, hogy a homokon feküdtem, és a víz simogatott.
Az apám talált meg, és ha nem keresett volna meg, akkor elvéreztem volna, és halott lennék. Ő varázsló volt, de a halandók világába orvos volt. Meggyógyított egy kis varázslattal egy kis szeretettel. Két hónapig, be volt kötözve a nyakam, és nem tudtam rendesen megszólalni. Megsérült a hangszálam, és a gégém, így sokkal halkabban beszélek.
Szerencsére augusztusra föl épültem, és elmehettem Evhinába. és 9.osztályba kerültem.Azóta itt tanulok,élek.
| |
|
Kezdőlap 
